Ahogy a Bon Bon nagyon jól megénekelte, valamiért az emberek hihetetlen sok felesleges dolgot vesznek. Ha nem is 3 elefántot lila erkéllyel, de rengeteg dolgot vesznek amit valójában csak a vásárlás öröme miatt vesznek.


Persze ez alól én sem vagyok kivétel, néha beleesek felesleges dolgokba, múltkor láttam a gazdaságosban egy nyomkodható valamit, ami nyomásra fura alakot vett fel és elszíneződött. Ennél azért lehet látványosabb felesleg-költekezésbe belemenni, mivel ez mindössze 150 Ft volt. Sokszor nem gondolunk bele, hogy valamit akár 10 szeres áron veszünk, vagy esetleg valamit megveszünk, amire igazából nincsen szükségünk.

Erre van egy elviekben jó módszer, hogy hogyan tudjuk eldönteni, tényleg szükségünk van-e arra a valamire.
Felteszünk magunknak néhány kérdést:

Biztosan szükségem van erre?
A megélhetésemhez ez feltétlen szükséges?
Boldogabb életem lesz tőle?
Csak a vásárlása okoz örömet, vagy holnap, esetleg fél év múlva is fogok örülni neki?

Sok igen válasz esetén tényleg érdemes megvenni azt a valamit.

Sajnos napi párszáz forintos túlköltekezés hosszú távon igen nagy összegre duzzadhat fel, mint ahogy azt már megírtam egy másik cikkemben , milyen öszeg gyűlik össze napi 500 Ft-ból.

Túlzottan magas áron történő vásárlás akkor jön létre, amikor az ember ilyeneket mond magának:
- megengedhetem magamnak mert megérdemlem,
- majd következő hónapban kevesebbet költök, de most ezt megveszem fogyasztói hitelre,
- nem is olyan magas az a THM,
- ez ma akciós, holnap drágább lesz, ezért megveszem ma.

Gondolom nem árulok el titkot, hogy a globalizáció növekedésével, a kínaiak elözönlésével egyre olcsóbbak lesznek a termékek árai, legalábbis inflációval számolva biztosan. Tehát az, hogy holnap olcsóbban kapom meg azt a valamit, az igen esélyes.

Az embereket kétféleképpen lehet motiválni, amit a marketingesek, kereskedők nagyon jól is alkalmaznak.

Az egyik módszer, amikor valami iránt vágyat ébresztenek , és az illető a valamainek a megszerzéséért hajlandó fizetni. Ilyen például egy sima autóreklám, ahol mondjuk azt ecsetelik, milyen tuti ez az autó.

A másik pedig az, amikor valaminek az elvesztésétől való félelem mel motiválnak. Erre példa egy olyan reklám, vagy akár direktmarketing fogás amikor például valamit akcióznak.
Nézzünk egy életből vett jól működő példát: bemegy emberünk egy autószalonba, bár nem engedheti meg magának az új autót, csak kacérkodik a gondolattal. A kereskedő nagyon készségesen beülteti egy fullextrás autóba, ecseteli az előnyeit (hátrányai is vannak, azokat nem emeli ki), majd elmondja az éppen aktuális havi akciót. (Érdekes, bármikor mentem autókereskedésbe, mindig akció volt.) Ad neki 800 000 Ft kedvezményt, mondjuk egy 3,5 milliós autón, ekkor emberünk elgondolkodik hogy ez hihetetlen nagy pénz, és most ekkora kedvezményt kap valakitől, ennyi pénzt még egyben sosem tartott a számláján. A kereskedő pedig mondja, hogy csak hó végéig tudom biztosítani az ajánlatot, utána elveszik a 800 000 Ft-os kedvezmény.
Azaz azt csinálta, hogy adott valamit, majd az elvesztésével motiválta emberünket a kereskedő.
Ez a fajta motiváció sokkal erősebb, mint ha valamire vágyat ébresztünk. Az emberek sokkal többet hajlandóak tenni például azért, hogy a már megszerzett 100 000 Ft-ot ne veszítsék el, azzal szemben mint ha dolgozni kellene 100 000 Ft-ért.

Szóval ha egy kicsit átgondoljuk a dolgokat, elolvasunk pár könyvet az üzletkötők eszközeiről, könnyen lehet hogy több pénz marad a zsebünkben.